Holnaptól már nem lesz több vihar,
Mi elmúlt, ez már többé nem zavar,
Hiszen rég tudtuk már, hogy úgy sem lesz nyár,
Mit együtt töltünk végig boldogan, és mégis...
Ha föld túl oldalán, ha arra vágynál,
Szíved megtalál, csak nézz az ég felé!
Hatt a fény,
mely minket lát,
Tudod, hogy egy nap süt rád, a napfény át ölel,
És felvéd,
fordulj hát a nap felé, és a szíved engem lát,
Úgy megképzeled, így nem vakid,
Fordulj hát a nap felé, és a szíved engem lát,
A szívnek nincs határ!
Ha a felhő néhány percig elpakar,
Egy könnyű szellő mindig jó pakar,
Egy apró fénysugár,
bármerre jársz,
Bízhatsz benne,
úgyis megtalál,
Csak képzel,
ha föld túl oldalán!
Ha arra vágynál, a szíved megtalál,
Csak nézz az ég felé! Hatt a fény,
mely minket lát,
Tudod, hogy egy nap süt rád, a napfény át ölel,
És felvéd,
fordulj hát a nap felé,
és a szíved engem lát,
Úgy megképzeled,
így nem vakid,
Fordulj hát a nap felé, és a szíved engem lát,
A szívnek nincs határ!
Fordulj a nap felé,
érezd melegét,
és lásd meg a fényt!
A napfény át ölel, és felvéd,
Fordulj hát a nap felé,
és a szíved engem lát,
Úgy megképzeled,
így nem vakid,
Fordulj hát a nap felé,
és a szíved engem lát,
A napfény át ölel,
és felvéd,
Fordulj hát a nap felé,
és a szíved engem lát,
Úgy megképzeled,
így nem vakid,
Fordulj hát a nap felé, és a szíved engem lát,
A szívnek nincs határ!