Csak néztem a helyedet,
Hogy sóvárgó a kétség,
A tenger kék könnyektől
Ázik minden emlék.
Csak néztem a képeket,
Hogy tudtunk mind nevetni,
Mint víz a tenyérből.
Neked úgy kellett elszökni.
Te elvettél mindent, Ha el lehet venni,
A falakra írtad, Nincs köztünk semmi,
Mert nem kapsz levegőt,
Nincsen több időt.
És egyedül nem megy, Már nem bírom többé,
Csak nézem, hogy eltűnsz, Így válik köddé.
A csillagporos ég,
Csendben húz közé.
Csak néztem a helyedet,
A fal felé fordulnék,
Meg bénít, hogy nélküled,
Töltök minden estét.
Csak néztem a képeket,
Azt hittem elengedtem,
De a tenger kék könnyeket,
Némaságba rejtem.
Te elvettél mindent,
Ha el lehet venni,
A falakra írtad,
Nincs köztünk semmi,
Mert nem kapsz levegőt,
Nincsen több időt.
És egyedül nem megy,
Már nem bírom többé,
Csak nézem,
hogy eltűnsz,
Így válik köddé.
A csillagporos ég,
Csendben húz közé.
A falakra írtad, Nincs köztünk semmi,
Mert nem kapsz levegőt,
Nincsen több időt.
És egyedül nem megy, Már nem bírom többé,
Csak nézem, hogy eltűnsz, Így válik köddé.
A
csillagporos ég,
Csendben húz közé.