Régen érzem már, az élet vár.
Minden percért kár, míg helyben jár.
Földjegy!
Eddig minden szó a múltról szólt,
és a legtöbb kép, mint emlék volt.
Emlékezni nem kell,
mert a tegnap régen múlt.
Eljön majd a reggel, a nap újra fel kell.
Régóta hív már az út.
Indulnom kell már, érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd, lábam mindig hazatalál.
Annyit kérek még, hogy gondolj rám.
És az út végén majd búj hozzám.
Ó,
emlékezni nem kell,
mert a tegnap régen múlt.
Eljön majd a reggel, a nap újra fel kell.
Régóta hív már az út.
Indulnom kell már, érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd, lábam mindig hazatalál.
Indulnom kell már, érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd, lábam mindig hazatalál.
Indulnom kell már,
érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd,
lábam mindig hazatalál.
Indulnom kell már,
érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd, lábam mindig hazatalál.
Indulnom kell már, érzem végre valami vár.
Bárhol járok majd, lábam mindig hazatalál.