Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Elnek az órák és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.
Azt mondtad,
érzel,
hogy összetartózunk,
s ez volt a sorsom.
Most mégis kérdezem,
mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várnak, de régen mást öre?
Mit ér neked,
mit adtam,
s hogy álmod végre,
te élsült velem.
A legszebb éjszakád mit ért neked?
Ahogyan senkit úgy öleltenek,
de téved és csupán,
hogy jól ismertelek.
Valakit láttam,
de más vagy azt hiszem,
s az,
aki nálam ébredt,
már nem jön el sose.
Azt mondtad,
érzel,
hogy összetartózunk,
s ez volt a sorsom.
Most mégis kérdezem,
mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várnak, de régen mást öre?
Mit ér neked,
mit adtam, s hogy álmod végre, te élsült velem.
A legszebb éjszakád mit ért neked?
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várnak, de régen mást öre?
Mit ér neked,
mit adtam, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várnak, de régen mást öre?
Mit ér neked,
mit adtam, s hogy álmod végre, te élsült velem.
A legszebb éjszakád mit ért neked?