Sír!
Ragyog belém,
lehely rám csókot,
ragyog felém,
ha nem mondok bókot.
Ragyog bennem,
ha én kiajszom,
ragyog magadban,
amikor haragszom.
Ragyog rám, kedvesem,
fényed
lágyan által el,
te vagy a mindenem, őrizlek a szívemben.
Ragyog örökké,
hisz égszer vagy,
ragyog akkor is, ha sos arcom csak.
Ragyog még jobban,
ha együtt vagy velem,
ragyog a szemembe,
szerelmem ott terem.
Ragyog rám, kedvesem,
fényed lágyan által el,
te vagy a mindenem, őrizlek a szívemben.
Ragyog bennem,
ha én kiajszom,
ragyog magadban, amikor haragszom.
Ragyog az éjszakában, mint fent a csillagok,
ragyog, hisz tudod,
ha nem látsz, itt vagyok.
Ragyog rám, kedvesem, fényed lágyan által el,
te vagy a mindenem, őrizlek a szívemben.
Ragyog rám, kedvesem,
fényed lágyan által el,
te vagy a mindenem,
őrizlek a szívemben.
Ragyog rám, kedvesem,
fényed
lágyan által el,
te vagy a mindenem,
őrizlek a szívemben.